Az ingatlan adásvételi szerződésekben gyakran alkalmazott – egymástól jelentős mértékben eltérő
tartalmú jogintézmény az előleg és a foglaló.
A foglalót kizárólag szerződésben, annak biztosítására, kifejezett írásos úton lehet kikötni arra az
esetre, ha a szerződés valamelyik fél önhibájából hiúsulna meg.
Az új Ptk. már lehetőséget biztosít arra, hogy az aláírástól eltérő időpontban kerüljön megfizetésre –
akár banki átutalással a foglalónak minősített pénzösszeg.
A foglalót, amennyiben a szerződést teljesítik, a vételárba be kell számítani. Abban az esetben
viszont, ha a teljesítés meghiúsul, a teljesítés meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a
kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni. Amennyiben az adásvétel olyan okból hiúsul meg,
amelyért egyik fél sem felelős, netán mindkét fél egyaránt felelős, a foglaló visszajár.
A foglaló mértéke általában tíz százalék körül mozog, de a felek szabadon határozhatják meg annak
összegét azzal, hogy a bíróság a túlzott összegű foglalót mérsékelheti.
Előleget a felek akkor szoktak kikötni, ha az ingatlan adásvétel kimenetele valamilyen okból
bizonytalan, lehet ez akár egy felvenni kívánt hitel, amelyről a pénzintézet még nem döntött. A
foglalóval szemben az előleg a szerződés meghiúsulása esetén teljes egészében visszajár, függetlenül
attól, hogy melyik fél hibájából hiúsult meg.
Tehát az előleg a foglalóval szemben csak egy pénzügyi megállapodás a vételár első részletének
megfizetése vonatkozásában, biztosítékot azonban csak a foglaló jelenthet.
A teljes cikk itttekinthető meg:
